Elnőklapjásodás

Mélyen érintett ez a szó engem, amit Takáts József irodalomtörténész használt először, de a köztudatba a nyáron került be, mikor Milbacher Róbert egy esszét közölt az ÉS-ben (A magas irodalom lektűrösödéséről.

Hosszan értekezik arról, hogy hova lett az irodalom azon szerepe, hogy alakítsa, formálja, tanítsa az olvasót. A folyamat megfordult, és az olvasó alakítja az írót, ezáltal az irodalmat, ami óhatatlanul csúszik minőségben lejjebb és lejjebb.

Az elnőklapjásodás szinonimái is megjelentek, mint lektűrösödés és illatgyertya-irodalom, nekem mégis leginkább a legelső fáj.Induljunk tehát onnan, hogy életem első cikke (nem írom meg, hogy mikor) a Nők lapjában jelent meg. És a második is, sőt a harmadik is. Aztán meg egy olyan magazinnál kezdtem el dolgozni, ahol a kollégáim többsége a Nők lapjától jött, csináltunk egy nagyon hasonló lapot, sok jó tartalommal. Aztán később is visszakanyarodtam az anyalaphoz, voltam szerkesztő a Nők Lapja Egészségnél, írtam sok cikket a Nők lapja Évszakokba, Nők lapja Pszichébe, tehát én aztán bizton mondhatom, hogy a zsigereimben van az efféle írás.