Rólam

Mondhatnám, írhatnám, hogy előbb tanultam meg írni, mint beszélni, és már az óvodában a toll volt a jelem, de az igazság ettől messzire esik. Akárcsak a többi gyerek, ki nem állhattam az unalmas magyarórákat, gyűlöltem a versek biflázását, a képtelen nyelvtani szabályokat. De olvasni, azt nagyon szerettem, igaz, válogatás nélkül gyűrtem le a könyveket. A Vadölő után az Anna Karinát, aztán az Abigélt, majd az Elfújta a szelet.

Első segítséget könyvválasztásban a középiskolai magyartanáromtól – Szafián Zsuzsanna - kaptam, aki nemcsak a kezembe nyomta az első Joyce Carol Oates kötetet, hanem az általa vezetett önképzőkörre is elhívott. Megírtam életem első novelláját - egy létráról -, aztán a másodikat, harmadikat… közben pedig megszoktam, hogy az érzéseimet papírra vessem. A történeteimben voltam kivert kutya, nagyhatalmú cárnő, részeg matróz, és sok írás közben rájöttem, hogy könnyebb rálátni az életemre, ha más bőrébe bújok, és úgy fogalmazom meg a gondolataimat.

Az érettségi után távol kerültem az írástól, műszaki és pénzügyi diploma megszerzése után egy informatikai cégnél kezdtem el dolgozni. A középiskolai magyartanárnőm volt az, aki visszaterelt az irodalom, az írás felé, egy újságíró tanfolyamra hívta fel a figyelmemet. A MUOSZ által indított „Női újságírás” stúdiót V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja főmunkatársa vezette.

Nehéz érzésekkel vágtam bele a tanfolyamba, nem hittem magamban, se a leírt soraimban. Első feladatra – egy öninterjú készítésére – gyomorgörccsel készültem, minden mondatot ötször, tízszer átírtam, és még leadáskor is ott lebegett bennem a félelem: na majd most kiderül, hogy nincs tehetségem az íráshoz. A mai napig pontosan emlékszem a kurzusvezető kíváncsi tekintetére, ahogy az interjúkat kiosztotta. Kezében ott volt az összes papír (bizony, még papíron adtuk le az anyagokat), és azt kérdezte: - Ki az a Vályi-Nagy Erika? Innentől már tudtam, hogy nem lehetett olyan rossz az az öninterjú.

Mire elvégeztem az újságírás stúdiót, már tudtam: magazinnál szeretnék dolgozni. Várnom kellett még rá egy évet, de megérte. Új magazin indult V. Kulcsár Ildikó vezetésével, ahol már főállású újságíró lehetettem. Sok év alatt sok magazinnál, sokféle állásban dolgoztam. Szerkesztő, főszerkesztő, szakújságíró, Nők Lapja, Hölgyvilág, Maxima, Kismama, Nők Lapja Psziché, Nők Lapja Évszakok, Nők Lapja Egészség, Nők Lapja Café, Házipatika.hu, babaszoba.hu, Gyereklélek, Éva magazin. Interjúk, riportok, publicisztikák, összeállítások, glosszák. Vezettem blogot, újítottam meg magazint, site-ot, tartottam olvasói találkozókat, segédkeztem fotózásoknál.

2012-ben felkértek a Centrál Médiaakadémiánál oktatónak. Felépítettem az akadémiánál egy saját tanfolyamot – szerkesztői kurzus – majd később átvettem az újságíróképzést is. A hat év alatt számos fiatal tehetség megfordult a kezem alatt, sokan dolgoznak azóta is a szakmában, akik első bátortalan cikkeiket a kurzus alatt nekem adták le.

2020-ban aztán úgy döntöttem, hogy programozó matematikus barátnőmmel megcsináljuk az újságíró kurzus online, immáron saját változatát. A tematika a fejemben volt, csak a leckéknek rendes, online formátumot varázsoltunk, a WEBARTERY (Kreatív Webdesign Tanfolyam) oldalán pedig az e-oktatóteremben folyik a kurzus. A tanfolyam abban egyedi, hogy minden leckéhez tartozik gyakorlati feladat, amivel folyton írásra késztetem a hallgatókat. Nem titkolt célom az, hogy aki az újmédia újságírás tanfolyamot elvégzi, a végén meg is tanuljon írni.

A sok év a magazinújságírásban megtanított írni, kérdezni, figyelni, szerkeszteni. De a rengeteg papírmunka elvette az erőm is, a legnagyobb álmom, a regény csak nem készült el. Pedig az önképzőkör óta ott volt a fejemben, hogy egyszer meg kell írni egy történetet, ki kell adatni, olvasókhoz eljuttatni.

A fordulatot az életemben a Covid hozta meg. A sok keserves hónap ugyanis – mindannyi rossz mellett – adott némi jót is. Mert egyszer csak kipattant a fejemből az ötlet, ami azonnal papírra, azaz a képernyőre kívánkozott. És végre futott magától a történet, jó, persze kellett hozzá az is, hogy mindennap odaüljek a gép elé. Közben elvégeztem egy prózaíró kurzust, majd jelentkezem egy regénykarbantartó (írók egymás közt a regényeikkel) tanfolyamra Péterfy Gergely vezetésével.

Elkészült az első regényem, de bármilyen fájó, ez még olyan őszinte és saját (családi) téma lett, hogy egyből besüllyesztettem a fiókba. Viszont akkor már nem volt visszaút. Készült a második, sőt elindult a harmadik történet. 2022 elejére a második regényem kéziratával házaltam a kiadóknál, majd 2022 tavaszán megállapodtam a Scolar kiadóval.

2022 sűrű év volt. Megkerestem régi munkatársamat, a Kismama volt művészeti vezetőjét, Földi Hajnalt, aki megálmodta a könyv borítóját. A Scolar által kijelölt szerkesztő értő szemmel végigolvasta a könyvet, és közös munkával elkészült a végső verzió. Tördelés, korrektúrázás, kiadó fotózás, közben elindult a weboldalam, és tovább tökéletesítettem az online újságírás tanfolyamomat is. Mellette természetesen írok. Facebook-on a szerzői oldalamra, online magazinoknak újságcikket, de leginkább regényt. Két történet is formálódik a gépben, amint eljön az idejük, könyvben is formát nyernek.