Jár-e regény egy negatív hősnek?

Lassan tényleg lehull a lepel és kiderül, miről szól az első könyvem, de annyit azért elárulhatok, hogy a főszereplője nem egy hétköznapi figura. Inkább nagyvilági. Fellengzős. Szereti a pénzt. Szépségére nagyra van. Felszínes és beképzelt. Néha már annyira ellenszenves, hogy nekem is kinyílik a bicska a zsebemben.

Amikor még csak pár fejezettel voltam kész, megmutattam egy író barátomnak, és megkaptam, hogy ő annyira utálja ezt a nőt, hogy nem is bírja tovább olvasni. Tehát ne is írjam tovább. Ki a fenét érdekel, hogy hova megy, mit csinál, mire gondol, hiszen tudjuk, látjuk – azaz megírom – hogy mindent csak érdekből tesz. Hazudik, kétmutató, és hiába fog majd változni, ő magasról tesz rá. Keressek gyorsan egy másik szereplőt és kanyarítsak annak történetet.

Persze nem hagytam abba, de az tény, sokáig bénította a kezem ez a kritika. Merthogy jogosnak éreztem. De valami vitt tovább, mert igenis úgy éreztem, antihősöknek is jár a regény, pláne, ha a végén kikerekedik belőle valami több. Hogy mi az a több? Hát egy társadalmi csoport bemutatása, még ha az ott létezők, nem is túl szimpatikusak. Egy pici, de annál érdekesebb szelete a magyar embereknek, akik különös mechanizmusok alapján élnek, döntenek, szeretnek, veszekednek, szereznek pénzt, keresik egymás társaságát. Milyenek ők az esendőségükben? Mi történik velük, ha letérnek a kijárt útról?

Aztán nemrégiben - Hanka ajánlására - megnéztem a White Lotus sorozatot. Első évadtól konkrétan viszolyogtam, mégse tudtam abbahagyni. A recept egyszerű: végy egy nagyon drága szállodát és tegyél bele irdatlanul gazdag, és kellőképpen taszító embereket és nézd meg, mit csinálnak. Jó, persze finoman adagolva van a feszültség, iszonyú jók a képek, vágások, zene, de valójában ennyi. Egy halom unszimpatikus ember csetlik-botlik a történetben, és megy az agyunkra. A második évadban ugyanez, bár ott talán akad egy-két karakter, aki nem olyan taszító, a fő vonulat megint az, hogy szörnyülködjünk a közhelyeken, felszínességen, boldogtalan gazdagságon.

Bár a könyvem már készen van, nekem pedig a White Lotus adott visszaigazolást arról, hogy negatív szereplőkre is épülhet egy könyv (film, azaz sorozat). Ha jó a történet, ha hihető, amit a karakterek tesznek, mondanak, értjük a botlásaikat, gondolatmenetüket, akkor igenis, jár nekik a regény. Az én negatív hősöm regényét március 10-től olvashatjátok.