Nem véletlenül vittem el egyik karakteremet családállításra a „Párhuzamosok a végtelenben” című regényemben, és kerestem megoldást ott a problémájára, mélyen hiszem, hogy a Hellinger féle szabályrendszer, a múltbeli traumák feltárása segíthet, hogy elinduljunk egy jobb, boldogabb élet felé.
Fura egybeesések okán – interjú egy családállítóval/találkozás az általános iskolás osztálytársaimmal/meghívás Szegedre –összefutott a múlt és a jelen, és megéltem ugyanazt, amit a regénybéli szereplőm, Anna. De ne szaladjunk előre, majd jövök szép sorjában a részletekkel. Elöljáróban csak annyi, hogy Csúri Anna családállítóval készített interjúmat nemsokára olvashatjátok a szerzői oldalamon. És hát belém szorult egy kérdés. Csak én foglalkozok ennyit a múlttal, vagy vannak itt még olyanok, akik szintén kutatják a felmenőik sorsát?